Hol hallottam már ezt?
IV. fejezet
Visszatérő narratívák
Történetsablonok, amelyeket a propagandakampányok újra és újra elővesznek.
- „Brüsszel diktál és irányít” Az a történet, hogy az EU megválasztatlan diktatúra, amely fölötted uralkodik, és közben elhallgatja, hogy a saját választott kormányod is ott ül az asztalnál, és többnyire igent mondott.
- „A szankciók csak nekünk fájnak” Az állítás, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók tiszta önsorsrontás (Európa szenved, Oroszország virágzik), amely valódi költségeket kever egy arra épített történetbe, hogy feladd.
- „A dekadens Nyugat” Az a történet, hogy a nyugati társadalmak belülről rohadnak (erkölcsileg, szexuálisan, lelkileg), így az erős kéz és a „hagyományos értékek” tűnnek az egyetlen gyógymódnak.
- Energiaválság: a felelősség áthárítása A 2022-es energiaár-sokkot kizárólag a szankciókra vagy a „zöld politikára” fogni, és kihagyni a szállítót, amelyik elzárta a gázt, és a háborút, amelyet ő indított.
- „Béke”-üzenetek, amelyek megadást jelentenek A „béke” szó olyan követelésre, hogy az egyik fél egyszerűen adja fel (és „háborúpárti” címke annak, aki a feltételekre rákérdez), hogy a feltételek kérdése soha el ne hangozzon.
- Migrációs félelemkeltés Felfújt számok, bűnügyi sztorik viszonyítási alap nélkül, „invázió”-szókincs és újrahasznosított fotók, amelyekkel egy vitatható szakpolitikai kérdésből állandó félelemállapot lesz.
- „Semmi sem igaz, mindenki hazudik” Propaganda, amelynek nem kell, hogy bármit elhiggy, csak az, hogy arra juss: minden propaganda, tehát semmit sem lehet ellenőrizni, és nem éri meg tenni semmit.