„Semmi sem igaz, mindenki hazudik”

Hogyan működik

A régimódi propaganda azt akarta, hogy elhiggy egy történetet. A modern propaganda jó része valami olcsóbbat akar: azt, hogy semmit se higgy el. Ha minden média hazudik, akkor a nagy hatalmú hazudozó elleni bizonyíték „csak egy másik narratíva”, a tényellenőrzés „csak a másik oldal propagandája”, és bármilyen hírre a józan reakció egy vállrándítás. A vállrándítás a termék. Egy népesség, amely abbahagyta az ellenőrzést, nem áll senkinek az útjába.

A mechanizmus: ellentmondás nagy mennyiségben. Amikor 2014 júliusában Kelet-Ukrajna fölött lelőtték az MH17-es járatot, az orosz állami média heteken belül felkínált egy ukrán vadászgépet, egy ukrán rakétát, egy CIA-összeesküvést és egy Amszterdamban hullákkal megrakott gépet, anélkül, hogy bármelyiket összeegyeztette volna a másikkal. Nem az volt a cél, hogy válassz. Az volt, hogy arra juss: az igazság megismerhetetlen, miközben a nyomozók épp megállapították. A RAND kutatói 2016-ban nevet adtak a modellnek: a hazugság tűzoltófecskendője: sok csatorna, nagy mennyiség, gyorsan, ismétlődően, a következetesség bármiféle igénye nélkül. Peter Pomerantsev, aki a 2000-es években az orosz televízión belül dolgozott, 2014-es, Nothing Is True and Everything Is Possible („Semmi sem igaz, és minden lehetséges”) című könyvében írta le a mögötte álló kultúrát: egy médiarendszert, amelyet nem meggyőzésre, hanem összezavarásra építettek. Hannah Arendt hetven évvel korábban ugyanezt látta: szerinte a totális uralom ideális alattvalója nem a hithű, hanem az, akinek a számára az igaz és a hamis közti különbség már nem létezik.

És itt van, miért jön a „minden média hazudik” mindig a legnagyobb hazudozónak jól. Ha semmit sem lehet ellenőrizni, a leghangosabb hang nyer, a leghangosabb hang pedig azé, akié a legtöbb csatorna. A szlogen lázadásnak hangzik a hatalom ellen. Pedig az ellenkezője: elveszi az egyetlen eszközt, amije a hatalom nélkülieknek van: az ellenőrzést. És egy bizonyos embert céloz: nem a fanatikust, hanem a fáradtat. Néhány valódi botrány után a „már senkiben sem bízom” kiérdemeltnek érződik. Erre a hangulatra vár a narratíva.

Példa

@igazsag_halott, 3 ó Minden újság hazudik, minden csatorna hazudik, a tényellenőrzőket ugyanazok fizetik. Már semmit sem hiszek el, és őszintén, okosabb vagyok tőle.

@anna_szetvalogat, 2 ó Ha mindenki egyformán hazudik, soha semmit sem lehet kideríteni, és ez jól jön annak, aki a legtöbbet hazudik. Az egyik újság múlt héten a saját nevével helyreigazítást közölt. A csatorna, amit nézel, még soha. Nem minden hazugság egyforma méretű.

Figyeld meg az első poszt utolsó tagmondatát: okosabb vagyok tőle. A cinizmus intelligenciának öltözve érkezik. És figyeld meg, hogy a poszt nem javasol semmit: nincs forrás, amit ellenőrizni, nincs állítás, amit tesztelni lehetne. Az egyetlen ajánlása az, hogy hagyd abba.

Miért hat rád

• Bölcsességnek érződik. Aki semmiben sem bízik, úgy néz ki, mint akit semmivel sem vertek át. De a „mindkét oldal ugyanolyan” is ítélet, és többnyire téves. Lásd: hamis egyensúly.
• Pihentető. Az ellenőrzés munka; a „mindenki hazudik” engedély arra, hogy abbahagyd. Egy rossz napon az engedély nagyon jólesik. Lásd: információs túlterhelés.
• Van igaz magja. Az újságok tényleg tévednek, a kormányok tényleg csúsztatnak. Minden valódi botrány horog ahhoz a történethez, hogy csak botrány létezik. Lásd: whataboutizmus az „és a ti médiátok?” reflexről.

Mit tehetsz

Ha veled csinálják: válaszd szét a szkeptikust és a cinikust. A szkeptikus bizonyítékot kér, és ha megkapja, megváltoztatja a véleményét; a cinikus előre elutasítja a bizonyítékot. Kérj egyetlen konkrét hazugságot, aztán hasonlítsd össze, hogyan kezelték a különböző források. Közölt valaki helyreigazítást a saját nevével? Így mérsz egy forrást, nem a kategóriája alapján.

Ha magadon kapod rajta: amikor azt mondod, „mind hazudnak”, kérdezd meg, kinek jó ez. Ha a válasz az, hogy „annak, akinek a legnagyobb a hangszórója”, akkor fizetés nélkül beszerveztek.

Kommentszekcióban: ne védd „a médiát”, mert nem egy dolog, és a védelmet senki sem hiszi el. Védd inkább a módszert: forrásokat, helyreigazításokat, laterális olvasást. A módszer az, amit a narratíva el akar venni.

Ne keverd össze ezzel

• Az egészséges szkepszissel: egy konkrét állításban nem bízol, amíg nem látsz bizonyítékot, aztán elfogadod. A második felét ejti el a cinizmus.
• A médiakritikával: egy konkrét lap egy konkrét dolgot elrontott. Ez jogos, hasznos, és pont az ellentéte a „mindenki hazudik”-nak.