Miért sántít ez az érv?

I. fejezet

Retorikai trükkök

Érvelési fogások, amelyek meggyőzőnek tűnnek, de kikerülik a lényeget.

Whataboutizmus Kritikára válaszul valaki más vétkére mutogatás („és ők mit csináltak?”), hogy az eredeti kérdésre soha ne kelljen válaszolni.
Hamis dilemma Két lehetőséget tálalni úgy, mintha csak ez a kettő létezne („vagy támogatod a törvényt, vagy a bűnözők oldalán állsz”), hogy a valódi választásról ne essen szó.
Szalmabáb-érvelés Amit valaki mondott, azt lecserélni egy butább, szélsőségesebb változatra, és azt ledönteni („szóval azt mondod, hogy…”), ahelyett, hogy a valódi érvre válaszolnál.
Ad hominem (személyeskedés) A személyt támadni az érv helyett („ki fizet téged?”, „nem is idevalósi vagy”, „mit tud erről egy fodrász?”), hogy magát az állítást soha ne kelljen megvizsgálni.
Bűnbakképzés Egy bonyolult probléma ráterhelése egyetlen kényelmes csoportra (migránsok, „Brüsszel”, „az elit”, civilek, egy kisebbség), hogy magyarázat helyett gonoszt kapj.
Mi és ők Minden ügyet két törzs csatájaként tálalni, hogy a tényekből hűségpróba legyen, és aki kérdez, az már át is állt a másik oldalra.
Érzelmi töltetű nyelv és eufemizmusok Szóválasztás, ami már az érvelés előtt becsempészi az ítéletet („rezsim” kontra „kormány”, „invázió” kontra „különleges hadművelet”), és a csereteszt, ami leleplezi.
Csak kérdezek Egy állítás kérdésként terjesztése („nem furcsa, hogy…?”), hogy vádként terjedjen, de gondolatként lehessen letagadni. Az igazi kérdés választ akar; ez nem.
A kapu arrébb tolása Bizonyítékot kérni, majd amint megérkezik, átírni, mi számít bizonyítéknak, így soha semmi nem elég, és az eredeti állításnak egy centit sem kell engednie.
Gish-galopp Egy vita elárasztása annyi állítással egyszerre, hogy senki ne tudjon mindre válaszolni, a megválaszolatlanokat pedig győzelemként elkönyvelni.
Hamis egyensúly Két oldal egyenlőként bemutatása, amikor a bizonyítékok nem azok (egy tudós egy blogger ellen, „mindkét párt lop”), hogy végül arra juss: semmit nem lehet tudni.
Félelemkeltés Ijesztgetéssel kicsikart egyetértés („jönnek a gyerekeidért, a nyugdíjadért, az országodért”), hogy a félelem gondolkodjon helyetted, és a kínált megoldást senki ne ellenőrizze.
Nosztalgiára hivatkozás A „régen minden jobb volt” érvként használva. Egy aranykor, ami sosem egészen létezett, és amit politikusok és reklámok egyaránt árulnak.
„Józan ész” és a csendes többség Annak állítása, hogy a te véleményed az, amit titokban mindenki gondol („az egyszerű emberek tudják”, „a csendes többség”), hogy aki ellentmond, az furcsa legyen vagy elitista.